2014. nov 29.

Tolkien állatvilága vs Valóság no.2

írta: Zsolt Szilágyi

Kedves Naplóm!

A sorban következnekaz olifántok avagy mûmakok. Létezik egy harcászati kifejezés arra ha az ember azon kapja magát, hogy egy földcsuszamlás határozottságával, sebességével és jóindulatával rendelkező négy lábon járó ostromnép robog felé : FUSSATOK IDIÓTÁK!

Az olifántok elefántokra emlékeztetnek, de azoknál jóval nagyobbak. A filmekben látott példányok legalább 10-15 méter magasak, és nevük majdnem olyan rettegett, mint a sárkányoké. Harad trópusi vidékén élnek, Középfölde legdélebbi vidékén, ahol a haradrinek befogják és harcra idomítják őket. Az olifántoknak három pár agyaruk van: egy nagyobb pár a felső állkapcson, egy kicsi pár a szájzugban, és végül még egy nagyobb pár az alsó állkapcson. Hátukra hatalmas, de relative könnyű ,,felépítményt" húznak, bambuszból és vásznakból, amin az egyik jelenetben legalább 20 katonát számoltam.

Egyáltalán létezhet-e egy ekkora állat?

Ehhez tudnom kéne hogy mekkora az ekkora, de persze a mindentudó net csak néhány homályos marmagasság adattal tud szolgálni. Abból dolgozok amim van. Szerencsére ismerjük a ma élő elefántok és a valaha volt legnagyobb elefántfélék adatait. Egy kifejlett ázsiai elefánt (Elephas maximus) átlagosan 3 méter magas, 6 méter hosszú, és 4-5 tonnát nyom. Azérh hozom őkeket példaként, mert közelebbi rokonságban állnak a mamutokkal mint a lenti képen látható afrikai elefánt. A valaha élt egyik legnagyobb elefántféle, a sztyeppei mamut (Mammuthus trogontherii) magassága elérhette a 4,5 métert, hossza a 7 métert, tömege pedig a 12 tonnát. Ezzel az aránnyal számolva egy 10 m magas elefánt 29 tonnát nyom. Ez persze csak egy mutató szám, hisz a három faj testarányai jócskán eltérnek. Habár úgy gondolom ez a szám mégis reális lehet, mert az olifántok nyúlánkabb formáját jól ellensúlyozzák a hatalmas agyarak. (Egy Asier Larramendi nevű kutató egy sokkal pontosabb módszert dolgozott ki a mamutok tömegének kiszámítására, de ehhez a számításhoz sokkal több adatra lenne szükségem). 30-40 tonnás súlyukkal a mûmakok még mindig jóval könnyebbek mint egy kék bálna.

A probléma csak annyi, hogy a bálnákkal ellentétben a szárazföldi állatokat nem segíti a víz felhajtóereje, és így ki vannak szolgáltatva a gravitáció könyörtelenségének. Paleontológusok szerint egy elképesztően menő nevű dinoszaurusz, a Giraffatitan, a maga 25 tonnájával már a határán járt annak a tömegnek, amit egy négylábú állat vázrendszere fizikailag elbír.

Bocsi Legolasz, ma nem lesz szükség az íjásztudásodra. Ez a szörny összeroppan a saját súlya alatt.

Egy másik átok, ami egy ilyen nagytestű növényevőt sújthat, a hőleadás. Egy hatalmas állatnak hatalmas mennyiségű növényt kell elfogyasztania. A hatalmas növénytömegből pedig bomlás közben hatalmas mennyiségű hő szabadul fel.
Na jó azért nem ennyi. De megfelelő hűtőrendszer nélkül egy olifánt szabályosan megfőzi magát.

Elefántok harcászati használatára utaló jelek már a Shang-dinasztia idejéből (Ke 1600-1100) is előkerültek a Kínai Sárga-folyó vidékén. A hatékonyságát bizonyítja, hogy egészen a 19.század végéig ( a tűzfegyverek elterjedéséig) használták őket a csatatereken. A harci elefántok a könnyű páncélos tankok megfelelői voltak. Akár 4-5 lándzsás vagy ijász is harcolhatott hátukról, szétzilálhatták velük az ellenség arcvonalát, valamint kiváló pozíciót biztosítottak a tisztek számára, akik így biztonságosan, mobilisan, és remek kilátásból irányíthatták egységeiket. Persze egy elefánt sem sérthetetlen. Hogy kiküszöböljék ezt az apró hibát, az elefántokat gyakran több száz kilós, több ezer fémlapból és sodronyokból álló vértezettel látták el. olivért.jpg Leglényegesebb szerepük viszont a pszichológiai hadviselésben volt, kiváltképp az európai hadszíntereken, hisz az itt élő katonák nagy része azt se tudta, mivel áll szemben.

Milyen hatást gyakorolt az ellenségre egy harci elefánt feltűnése?

Képzeld el például ezt a jelenetet: Egy fiatal katona vagy az első nagyobb csatád előtt. Nyár van. A sereg kapkodva elfoglalja pozícióit a széles, erdőkkel szegélyezett, rövid füvű völgykatlan alján. Hova ez a nagy
sietség. Az ellenséges sereg egész kicsinek, bár furcsán nyugodtnak tűnik. A lándzsád remeg az izgalomtól és a félelemtől.(mindkettő). A toborzó tiszt anno azt mondta hogy a gyorstalpaló kiképzés után a zsoldos élet bohém mulatozás, a pár óráig tartó csatákon kívül. Jó borokat, kiváló lakomákat ígért, és állítása szerint egy sikeres hadjáratért járó zsold akkora, hogy egy részéből lovat kell bérelned, csak hogy haza tudd vinni. Valamint pletykák kerigtek a seregeket kísérő kurtizán zászlóaljakról. És most itt állsz az arcvonalban, idegen földön, és a sereget felbérelő uraságnak még a nevét sem tudod helyesen kiejteni. A 4 hónapig tartó haditúra alatt a katonák harmada odalett, mire átjutottatok a festői (ford: járhatatlan) hegyi ösvényeken, a gyenge bor pedig már rég megbuggyant a hordókban. Ráadásul 3 hónapja nem hogy egy kurtizánt, de még egy kecskét sem láttál. Egy tiszted végiglovagol az arcvonal előtt, és rövid, lélektelen lelkesítő beszédet mond. Nem hallasz belőle semmit a zúgolódástól. Ekkor gyenge, forró szellő kezd fújni az ellenség felől. A kétoldalt elhelyezkedő lovasság hátasai nyeríteni és hőköli kezdenek, majd egyetlen hang nélkül, az ellenséges arcvonal mögötti völgykanyarulatból kilép ez: