Valójában ,,csak,, egy hatalmas botsáska fajról van szó de története lenyűgöző. A Lord Howe-szigeti botsáskát (Dryococelus australis)  vagy ahogy a helyiek hívják ,,fa homár" több mint 80 éven keresztül kihaltnak tekintették, miután 1918-ban az S.S Makambo nevű szállító hajó megfeneklett a sziget déli partján és a fedélzetén lévő patkányok partra jutottak.

A rágcsálók mindössze 2 év alatt felfalták  botsáskákat és 1980 után a fajt kipusztultnak nyilvánították.

Egészen egy 2001 ig ,  amikor két ausztrál kutató, David Priddel és Nicholas Carlile valamint Nick csodálatos szemöldöke (képen fent) egy kutató expedíció során talált néhány példány a Ball's Pyramyd nevű  vulkanikus sziklán. Konkrétan 24 példányt , mindegyiket a sziklafal repedéséből kikandikáló  magányos cserje  közelében,  23 km-re a Lord Howe-szigettől. És ha egy faj elterjedési területe csak pár négyzetméter, akkor  szakzsargonnal élve az ,,mély sz..rban van,,.    Már a sziklaalakzat maga is elképesztő.  1,100 m hosszához átlagosan 300 m széles és 562 m magasságával  szégyenbe hozza az Empire State Building et.

A felnőtt Lord Howe-szigeti botsáska mintegy 15 cm hosszú és 1,5 cm széles, 25 grammot nyom, ezzel a legnehezebb botsáska . A botsáskafélék többségétől eltérően nincsen szárnyuk, de gyorsan képesek futni. A hímek valamivel kisebb termetűek, és a hátsó lábuk legfelső íze vastagabb és fogazott.

 Az Ausztrál kormánnyal folytatott hosszú engedélyeztetési vita után a kutatók  és Nick szemöldöke , zöld lámpát kaptak arra hogy tenyésztés céljára befogjanak 4 példányt de mikor visszatértek a sziklára egy örökké tartóvalóságnak tűnő ideig egyetlen példányt sem találtak. Szerencsére később Nick szemöldöke megtalálta a botsáskákat és sikeresen befogták a tenyészpárokat, amiből sajnos egy elpusztult. A  Melbournei állatkertben a botsáskák sikeresen szaporítják későbbi visszatelepítés céljára. 2006 ban a fogságban tartott állomány 50 re emelkedett és több ezer pete várakozott a keltetőkben. 2008 ban 11,376 pete és  700 kifejlett pédányt számláltak, ebből 20 at visszatelepítettek a Lord Howe szigetre. 2012 áprilisában a  Melbournei állatkert 9000 példánnyal büszkélkedhetett.

A probléma ezzel nincs megoldva. Más fajok napról napra tűnnek el. Hosszú vitákat hallgattam arról hogy ez egy természetes folyamat, és hogy mindig is tűntek el fajok.Többek között ezért nem kell többé aggódnunk a T-rexek szelekciós tevékenysége miatt. És valóban. Mi jelentősége van egy elfeledett botsáskának, ami egyetlen bokor alatt él?  Viszont hogy egy nálam bölcsebb haverom idézzem, aki valaki mást idézett: Ha egyszerűen hagyjuk hogy fajok tűnjenek el a szemünk előtt az emberi tevékenység miatt azzal lapokat tépünk ki egy olyan könyvből amit sosem olvastunk, és a túlélésünket szolgáló tudást tartalmaz.

http://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-2108736/Extinct-tree-lobster-alive-clinging-Pacific-rock-taller-Empire-State-Building.html