A bagolyalakúak nem titkoltan az egyik kedvenc madárcsoportom, főként azért, mert egy egész sor különleges eszközük van, ami segíti őket az éjszakai vadászatban.

A szemgolyójuk megnagyobbodott, így a retina is nagyobb lett, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a többi madárnál sokkal jobb lett az éjszakai látásuk. A közhiedelemmel ellentétben a nappali látásuk is kitűnő, sőt, néhány fajuk kifejezetten ilyenkor aktív.

Az arc tollai, (fátyol) mint  a mi fülkagylónk, a hangokat a fülnyíláshoz irányítják, tehát a baglyok az arcuk segítségével hallanak. 

Ahhoz, hogy a zsákmány helyét és távolságát pontosabban meg tudják határozni, néhány  fajnál a külső hallónyílás aszimmetrikusan eltolódott.  

Mi a hallhatatlansàg titka?

Ha a szintén jó hallású rágcsálókra vadásznak, rendkívül fontos a hangtalanság. A baglyok nem fészkelődhetnek az ágakon, mégis körbe kell nézniük valahogy. Ezért  nyakcsigolyáik rendkívül rugalmasan kapcsolódnak, és a nyakban található artériák is rendkívül nyúlékonyak, így akár 270 fokkal is elfordíthatják a fejüket anélkül, hogy a testüket meg kéne mozdítaniuk.

 Tollaik speciális belépőéle és felülete tompítja a tollak körüli légáramlás zaját, ez teljesen hangtalanná teszi a röptüket. Ha a csend zaj lenne, ők lennének a legzajosabban repülő madarak a földön.

Lábukon vetélőujj található, vagyis az egyik ujjuk forgatható, így két ujj mutathat előre, kettő pedig hátra. Ezzel növelik a fogás stabilitását, és nagyobb területet tudnak lefogni, mikor lecsapnak. A lábukat vastag tolltakaró borítja, ami megvédi őket a zsákmány harapásaitól, valamint a lefogott zsákmány helyzetét is segíti érzékelni.

Jogos a kérdés: Ez a sok változtatás nem jár-e valami hátránnyal?

-Nos, a hangtompítók miatt olyan lassúak mint egy tetű. Miközben repülnek, óvatosan kell csapkodniuk, ezért röptük összhatása olyan, mintha folyton egy bot lenne a fenekükben. A szemek elhelyezkedése miatt közelre alig látnak, ráadásul az összes nappali madár gyűlöli őket.

Ennek ellenére még mindig ők az éjszakai levegő urai!